5. Macska-egér játszma

 Sziasztok! :) Köszönöm a kommenteket, remélem most is számíthatok jópárra, és a 19 rendszeresnek is hálás vagyok.
Puszi, May.
 

A szemei. Ismét mindent elárultak. Egyszerűen olyan volt, mintha egy nyitott könyv lenne. De kezdtem úgy érezni, hogy csak akkor olvashatok belőle, ha hagyja nekem. Ez pedig zavart.

- Mit akarsz?! – Dörrentem miközben felálltam a székről, s megkerülve az asztalt, a pici iroda legtávolabbi pontjába húzódtam előle. A tekintete semmi jót nem sejtetett. Kérdésem hallatán, s viselkedésem láttán hátrahajtotta picit a fejét, s gúnyosan felnevetett, majd a szemembe nézve válaszolt. –

- Szerinted mit? – Kérdezte, s én egyre jobban sápadtam le, minél közelebb jött hozzám. –

- Nem tudom. Azért kérdeztem. – Rántottam vállat, és adtam a buta libát, hogy húzzam az időt. Persze. Mintha nem tudnám. Mintha a szeme nem árulná el, hogy miért jött. –

- Tudni akarod? Legyen. De nem mondom, hanem inkább mutatom. – Azzal két lépéssel átszelte a kettőnk közti távolságot, s engem a falhoz lapítva, a fejem mellett megtámaszkodott. Túl közel. –

- Egy szóval sem mondtam, hogy kíváncsi lennék a bemutatóra. Hogy kíváncsi lennék Rád. – Mondtam flegmán, miközben igyekeztem elnyomni a remegésemet. Elengedte a füle mellett a mondandóm, s jobb kezével a csapatingem felé nyúlt, hogy kigombolja a gombokat. A felismerés átnyilallt az arcomon. Nem gondoltam, hogy képes erre. Azt hittem, hogy ettől azért visszafogottabb.

Kaptam az alkalmon, hogy jobb keze a felsőmön matat, és nem zárja el előlem az utat, így gyorsan kifordultam hozzám simuló teste alól, s gyorsan összehúztam a már teljesen kigombolt ingemet. –

- Kifelé! – Mutattam egyik kezemmel az ajtó irányába, míg a másikkal szorosan tartottam a felsőm. Rám vigyorgott, majd minden borzasztó gyorsan történt. Meglátszik, hogy Forma 1-es pilóta. Esélyem sem volt elmenekülni előle, még annyi időm sem volt, hogy egyáltalán megmozduljak, mert megragadott, szorosan magához rántott, kezeit végighúzta derekamon, aztán a fenekemen, majd combomnál megállapodva, fenekem alá nyúlva felemelt, s hozzányomott a falhoz. Az ingemet tartó kezeim azonnal a nyaka köré fonódtak, mert nem akartam leesni, bár esélyem sem lett volna, olyan szorosan nyomott a falhoz.

Az ing megadta magát, s szétnyílt, felfedve vele fekete csipkés melltartóm, de valahogy ez nem tudott foglalkoztatni, milyet megéreztem hozzám préselődő gerjedelmét, valamint ajkait, amik épp a mellem kényeztették. Még a szavam is elakadt. A fejem hátracsuklott, s halk de annál sokatmondóbb sóhaj tört fel belőlem.

Gondolatban pofonvágtam magam. Már épp meg akartam szólalni, hogy ezt nem kéne, amikor kopogtak az ajtómon. Biztos a kávé. Ellöktem Sebastiant, aki bizony nem akart reagálni a kopogásra.

- Jaj ne már. Maradj velem. – Mondta búgó hangon, mire én elrántottam magam a csuklómat szorító kezéből. –

- Nem maradok. És te sem maradsz! Ennek nincs folytatása. Nem akarok tőled semmit! Mondtam, hogy kifelé. – Mondtam neki, míg kinyitottam az ajtót, ahol Lisa állt, s döbbenten figyelt. Csoda, hogy el nem ejtette a kávét. Nem bírt megszólalni. Először a mögöttem lévő Sebastiant nézte, majd végignézett rajtam, s akkor láttam, hogy nem gomboltam össze az ingem. –

- Basszus! – Fogtam össze magamon, majd berántottam Lisát az ajtón. –

- Én nem akartam megzavarni semmit. – Hebegett habogott. –

- Nem is volt mit megzavarni. Különben is. Sebastian épp távozni készült. – Azzal jelentőségteljesen az ajtó felé böktem, mire az említett személy kelletlenül, de távozott.

- Ez mi volt? – Döbbent hangon kérdezte Lisa, miközben helyet foglalt az egyik széken, s letette a kávét. Én mihelyt begomboltam az ingem, a kávéért nyúltam, s megköszöntem az barátnőmnek, aki csak bólintott, s figyelmesen várta a válaszom. –

- Semmi nem volt.

- Hát ha az inged nem látom kigombolva, és a hajad nincs széttúrva akkor még talán el is hiszem. De így… - Mutatott végig rajtam, amitől elpirultam. –

- Oké. Bejött, és én menekülni kezdtem előle, de sarokba szorított. Akkor hámozta le rólam az inget, és figyelmetlenségét kihasználva megint menekülni akartam, de gyorsabb volt nálam, és a falhoz vágott.

- Basszus! Az szexi lehetett. – Mondta fülig érő vigyorral, mire küldtem felé egy lesújtó pillantást. – Jaj ne légy már álszent! – Most ő küldött felém egy lesújtó pillantást. –

- Oké. Baszott jó volt, és most hálás vagyok, hogy jöttél, mert másképp nem tudtam volna leállni. Elvesztettem a fejem, amikor megéreztem a… a… szóval tudod. – Hajtottam le szégyenlősen a fejem. –

- Jaj, te lány. Nem semmi ez a Vettel gyerek. És még rá mondtad, hogy „kicsi német” ezek szerint nem is olyan kicsi, már ha a vadságát nézzük. Bár szerintem, ha engem kérdezel, márpedig tudod, hogy nekem jó szemem van az ilyesmihez, semmilyen téren nem kicsi. Na meg persze miután elmesélted a közös éjszakátokat, na meg a mostani alkalom, már bebizonyosodott, hogy rendelkezik bizonyos méretekkel.

- Lisa! Fejezd be, de rögtön! Váltsunk témát. Mi van Rockyval? – Most az én arcomon ült a hatalmas vigyor, míg barátnőm elpirult. –

- Hülye! Tudod milyen kínos csend állt be köztünk, mikor otthagytál minket az idétlen megjegyzéseddel?

- El tudom képzelni. – Vihogtam, mire ő is csatlakozott hozzám egy fejcsóválás kíséretében. Miközben beszélgettünk, megittam a kávém, ami megnyugtatott. –

- Nem megyünk el ma este bulizni kicsit? – Vetette fel az ötletet. –

- Felőlem. – Vállat vontam. – Nekem mindegy. Lehet, hogy még jót is tenne nekem a mai eset után, hogy kiengedjem a gőzt.

- Na, látod! Akkor ezt megdumáltuk. – Mondta, majd felcsillantak a szemei. – Nem baj, ha…

- Nem, nem baj. – Mondtam, mielőtt még befejezte volna a mondatát. A szemeiből már láttam, és tudtam mit akar kérdezni. – Nyugodtam hívd Rockyt is. De taxival menjünk, mert én inni akarok. Gondolom te is, Rocky meg ki nem hagyná.

- Nekem jó. Én is így gondoltam. Én nem akarok sokat inni, mert nem szeretnék utána haldokolni, de attól egy minimális szintet be fogok vinni.

- Persze. De ezt nem döntheted el előre. Lehet, hogy ott kedvet kapsz majd az iváshoz, és még nekünk kellesz hazavonszolni téged.

- Vagy inkább téged. Neked kell lenyugtatni az idegeid.

- Jogos. – Válaszoltam neki bólogatva, s majdnem belepirultam, ahogyan eszembe jutott, hogy szorított a falhoz. Jesszus! –

- Tényleg nem baj, ha őt is elhívom? Én nem akarom, hogy magad legyél, igyekszem veled is foglalkozni. – Mondta bűnbánóan, s láttam rajta, hogy most még mentegetőzik, de két perc múlva eldönti, hogy úgy lesz a legjobb, ha kiszemeltjét nem hívja magával, így ezt megelőzve leállítottam, s biztosítottam róla, hogy jól megleszek magam is. – Bár, ha jobban belegondolok, neked is elhívhatnánk valakit. – Mondta sunyi vigyorral. –

- Ugyan kit? Hornert? – Mondtam a képtelenséget. –

- Például. De én a szőkédre gondoltam.

- Lisa! – Dörrentem rá, és még a székről is olyan lendülettel ugrottam fel a hülyesége hallatán, hogy majdnem leborítottam az asztalról a bögrémet, míg ő csak vigyorgott. – Nem a „szőkém.” Ő senki számomra.

- Csak szexpartner. – Vigyorgott tovább, nekem pedig lilult a fejem. –

- Nem szexpartner. – Válaszoltam. –

- Akkor gondolom ott a műhelyben csak elméleti oktatást tartottatok, semmi gyakorlat nem volt. Na meg gondolom a kábé egy órával ezelőtti jelenet, amit lerendeztetek az irodádban, szintén csak oktatási szándékú volt, a „Hogyan csábítsuk, és vegyük el az eszét Encinek” című előadás.

- Francba Lisa. – Ültem le a helyemre erőtlenül, s kezembe temettem az arcom. – Ennek soha nem lesz vége. Mi van akkor, ha elbukom? Ha engedek a bennem lévő kisördögnek, ami folyamatosan arra próbál rávenni, hogy csak még egyszer lefeküdjek vele, aztán már tényleg semmi, többé hozzá sem szólok, csak még egy alakalom. Túlságosan vonz érted?!  

- Nyugi Enci. Végig tudod csinálni. Mellesleg ne hallgass magadra, mert annak csak az lesz a vége, hogy csak még egyszer, de olyan jó volt, most már tényleg utoljára egyszer, és ez így fog folytatódni.

- Tudom. De valahogy nem könnyíti meg a dolgomat. – Hajtottam fejem a hűvös asztallapra, hátha attól megnyugszom, s tisztábban tudok gondolkodni, mert ez egy olyan helyzet, ahol nagyon jól kell dönteni.

- Pasiból van. – Nevetett fel. – Már miért könnyítené meg. A farkát követi, és nem azzal van elfoglalva, hogy eldöntse helyes-e amit tesz, vagy sem. De most mennem kell vissza, te pedig nyugodj meg. Szia.

- Szia Lisa, és köszi. Mindent. – Mondtam, miközben elé toltam a bögrém, hogy nehogy itthagyja az irodában.

Amint bezáródott az ajtó, én felálltam, s az üvegfalhoz sétáltam. Az irodám déli oldala végig üvegből volt, s ez a fal mindig mögöttem volt, hiszen előtte van az íróasztalom, így háttal ülök neki. Tudom, hogy nem előnyös így ülnöm a fényviszonyok miatt, de ha fordítva lenne az asztal, akkor az ajtónak ülnék háttal, mellesleg folyamatosan az ablakon bámulnék ki, és nem koncentrálnék a munkámra.

Most azonban karba font kézzel ácsorogtam ott úgy, mintha leaglábbis valami eget rengetően szép panoráma tárulna szemim elé, nem pedig a tesztelő. Nem tudtam mihez kezdeni magammal. Éppen ezért gyűlöltem a testem, ami valósággal már üvöltött utána. Az agyam azonban hevesen tiltakozott. Tudtam, hogy lesz nekem még sok problémám ebből, s azt is tudtam, hogy ez még csak a kezdet. Még csak most kezdődik az igaz macska-egér játszma. Ez pedig megrémített. Már most úgy éreztem, hogy elbuktam, nem még akkor, ha majd mentenem kell magam, mert az biztos, hogy ami köztünk történt, az ki fog derülni. Fogalmam sincs mikor, de ki fog derülni. Addig úgysem nyugszik.

Ahogyan ott ácsorogtam, megláttam, ahogyan keresztülsétál az udvaron, át a tesztelőbe. Még ilyen távolságból is tökéletesen láttam, mennyire határozott járása van. Mintha egy tigrist láttam volna. Csak úgy sütött belőle a nyers erő, s megrémített, hogy már a látványába is beleszédültem.

Amint belépett az ajtón, bezárta maga után azt, de úgy hogy szembefordult az ajtóval, így azonnal kiszúrta, hogy az üvegfal előtt állok, s őt nézem. Dobott felém egy csábos félmosolyt, mire én bedühödtem, s az üveghez nyomtam a középsőujjam, remélve, hogy látja. Hátrahajtott fejjel elnevette magát, majd ment a dolgára. Köcsög! – Szitkozódtam, de az előbbi jelenet az én arcomra is mosolyt csalt, amit igyekeztem kétségbeesetten levakarni onnan.

 Elfordultam leültem az asztalhoz, s az utolsó mappát is átnéztem. Mire végeztem vele, már délután négy óra volt, így összepakoltam, s a parkolóba indultam az autómhoz. Bár az arcomra nyugalmat erőltettem, bensőmben éktelen vihar dúlt. Rendben! – Mondtam magamnak. Ha ő tud csábítani, akkor te is fogsz tudni. Nőből vagy, ez pedig akárhogy is nézzük, a te szakterületed. Egy nő sokkal könnyebben tud csábítani, mint egy férfi, mert több eszközünk van. Azt már persze igyekeztem nem megemlíteni, hogy bár egy nőnek rengeteg eszköze van, egyik sem annyira erős, mint amit egy férfi ki tud váltani. Nekik hiába nincs sok eszközük, mégis az a kevés is olyan hatásos, hogy az ember úgy érzi, le tudna rombolni vele egy egész várost.

Bepattantam a kocsimba, majd padlógázzal hajtottam el a gyártól. Útközben megcsörrent a mobilom, aminek kijelzőjén Lisa képe és neve díszelgett, így felvettem. –

- Szia. Mi a helyzet? – Kérdeztem. –

- Szia. Kilencre legyél kész, akkor érünk oda majd a taxival hozzád, és megyünk bulizni.

- Rendben. És hová megyünk?

- Nem tudom. Rocky mondta, hogy tud egy jó helyet, ahová ők is eljárnak néha.

- Okés. Addigra elkészülök. Te mit veszel fel?

- Nem tudom még, de kékben gondolkodom.

- Én zöldre gondoltam. Bár még fogalmam sincs, hogy mi lesz belőle.

- Na mindegy. Csini legyél, majd akkor este találkozunk. Szia

- Oké, szia. – Azzal letettük. Út közben eszembe jutott az étterem, ahol múltkor voltam, így megint arra vettem az irányt, ugyanis szükségem volt egy pizzára. Leparkolva leadtam a rendelést, majd leültem egy fotelba, és vártam, hogy elkészüljenek vele. Közben előszedtem a pénzt is, és a ruhákon kezdtem gondolkodni, hogy mit vegyek fel.

Szerencsére sikerült döntenem, s bár előzőleg a zöld színben gondolkodtam, most áttértem másra. A tökéletesre. Gondolatban a sminket is és a hajat is elterveztem, s boldog voltam, hogy sikerült hamar döntenem, és nem kellett tovább azon agyalnom, hogy mit vegyek fel.

A pizzám elkészült, fizettem, majd a kocsim felé vettem az irányt. Az anyósülésre tettem a dobozt, és a táskámat is, majd gyorsan megtettem az utat a mélygarázsig. Ott kiügyeskedtem a dobozt, becsuktam a kocsit, majd a lift segítségével mentem a szobámig.

Végülis öt órára hazaértem, így úgy döntöttem, hogy akár lassan készülődhetek is. Leültem a tévé elé, bekapcsoltam egy idétlen vígjátékot, s míg tartott a két órás film, addig megvacsoráztam. A pizzát kólával öblítettem, majd a zuhanyzó felé vettem az irányt.

Összehajtottam a ruháimat, ugyanis elhatároztam, hogy megpróbálok rendet tartani, ehhez pedig csak annyi kell, hogy mindig elpakoljak magam után, és ne hagyjak mindent szerte szét. Lezuhanyoztam, megtörölköztem, majd a szekrényem felé vettem az irányt, ahonnan kivettem a fekete mintás ruhám, és a magassarkúm. Ezt követően magamra kaptam a fehérneműmet, majd a ruhát. A cipőt még nem vettem fel, hogy ne fájduljon meg a lábam idő előtt, majd a fürdőbe vonultam, hogy megcsináljam a sminkem.

Ha bulizni megyek, olyankor mindig fekete, erős sminket csinálok magamnak, csak hétköznap szoktam munkába a letisztult szolid sminket alkalmazni. Tudni kell, hogy mikor milyet illik használni. Mellesleg ha hétköznap is erősen festeném magam, akkor a szórakozóhelyeken már fel sem tűnne senkinek a változás. Így meg legalább ha megyek valahová, és erős a sminkem, észrevesznek.

Mikor végeztem a füstös szemekkel, azonnal hozzáláttam a hajam megcsinálni. Kivasaltam, majd megtupíroztam az egészet, végül jobb oldalt feltűztem. Utolsó simításként lelakkoztam, hogy biztosan úgy maradjon, ahogy megcsináltam, majd halvány szájfényt is felkentem, s visszamentem a szobámba, hogy felvegyem a cipőm, s megnézzem az eredményt a tükörben.

Végül is, elégedett voltam a látvánnyal. Fölvettem még a szövetkabátomat, ami pont olyan hosszú volt, mint a ruhám, majd felhívtam Lisát, aki közölte, hogy két perc, és a bejárat előtt lesznek. Az pont elég idő volt arra, hogy én is odaérjek, így jóformán egyszerre voltunk a megbeszélt helyen.

- Sziasztok! – Köszöntem – Ajánlom, hogy jó hely legyen. – Mondtam Rockynak nevetve, miután ők is köszöntek. –

- Én csak jó helyeket tudok. – Mondta. –

- Ja persze. Végül milyen szín lett? – Kérdeztem Lisától. –

- Fekete kék. Te megmaradtál a zöldnél?

- Nem. Fekete, piros, és egy kis kék is.

- Miről van szó hölgyeim? – Érdeklődte zavartan Rocky. –

- Csak arról, hogy milyen fehérneműt vettünk fel. – Válaszoltam lazán. – Tudod, Lisával a múltkorában elmentünk egy boltba, ahol vettünk pár dolgot, és most felvette a fűzős, harisnyatartós fehérnemű szettet. – Lisa már kuncogott mellettem, míg Rocky lelki szemei előtt megjelentek a képek. – Csak szivatlak. – Nyugtattam meg. – A ruhákról beszéltünk, ami rajtunk van.

- Ja, oké. Legközelebb inkább nem is kérdezek semmit. Mindig az én vérem szívod. – Durcáskodott elől. –

- Megszokhattad volna. – Mondtam, majd csendben telt az út, míg elértünk a megadott címre. Rocky fizetett, majd bementünk az épületbe. A zene hangosan szólt, a fények villódzva játszottak, s sok ember ropta a tánctéren, kik összesimulva, kik pedig lazán elengedve magukat. Voltak azonban olyanok is, akik a fel mentén lévő kis boxokba ültek. Megláttunk egy szabad négy főnek való boxot, így odamentünk, s lepakoltuk a kabátunkat.

- Csinosak vagytok. – Mondta Rocky Lisát bámulva. –

- Köszi, de honnan tudod, hogy én csinos vagyok, ha a szemeid Lisára tapadtak, és rám sem néztél? – Húztam az agyát, mire Lisa elpirult, Rocky pedig bosszúsan nézett rám. –

- Tőled megszokott dolog, hogy éjjel nappal ki vagy rittyentve. Azért mondtam, hogy csinosak vagytok, mert tudtam, hogy te most is hoztad a formádat drága Enci. De ha még egyszer beszólsz a mai nap folyamán, nem fogok segíteni hazavonszolni téged, amikor épp matt részeg vagy.

- Haha. Nekem nem szokásom vedelni. – Válaszoltam. –

- Ohó. Na persze. Tudod kit etess ezzel. – Mondta, mire Lisa is bólogatni kezdett huncut mosollyal, ezzel emlékeztetve a műhelyben töltött éjszakára, amikor is Sebastiannal együtt vedeltünk. Inkább feladtam a harcot. –

- Na jó. Inkább most megyek megiszom egy koktélt. Meg valami erőset. Lisa jössz utána táncolni?

- Persze. – Monda, s már jött is mellettem, míg a jómadarat otthagytuk a boxnál. – Gonosz vagy. – Súgta oda, mintha attól kellene tartani, hogy Rocky meghallja. Pedig a hangos zene teljes mértékben elnyomja a hangot. Szerintem, ha nem közvetlenül a fülembe súgja, én sem hallom meg.

A pulthoz érve, én kikértem a rövideket, Lisa pedig a koktélokat. Miután megittunk, már éreztük a hatását az elfogyasztott alkoholnak, így azonnal szaladunk táncolni. Ez a tánc Rockynak szólt. Ő éppen a boxban ült, és Lisát nézte, aki háttal neki, rázta, és riszálta magát, miközben én kommentáltam neki, valahányszor megnyalta a száját.

Már vártam, hogy mikor jön ide táncolni, de nem történt meg, ezért, magamhoz húztam Lisát, rákacsintottam, mire értette mire megy ki a játék, s ő hozzám bújva még erotikusabb mozdulatokat tett. Elvigyorodtam magam, amikor Rocky felpattant és felénk vette az irányt, mire én elhúzódtam barátnőmtől, s hátrébb léptem.

A következő lépésnél azonban beleütköztem valakibe, aki mögém állva, kezeit a csípőmre helyezve táncolni kezdett. Nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az. Már az illatából tudtam, hogy Ő áll mögöttem. Jobb kezem a tarkójára csúsztattam, mégjobban hozzábújtam, s úgy táncoltam, ahogyan még életemben soha. Lassan de mégis ritmusra mozdulva írtunk le apró köröket a csípőnkkel, fenekem szorosan ágyékához dörgöltem, mire éreztem, hogy vágya éledezik.

Bár úgy döntöttem, hogy őt húzom a végletekig, saját magamra is erős hatást gyakoroltam azzal, hogy ilyen helyzetbe hoztam magunkat. A szívem vadul döngette a mellkasomat, majd bele szédültem a vágyba, ami rajtam is eluralkodott, de nem álltam le, mert megkezdődött az én játszmám: a csábítás.      

Enci ruhája és haja

Lisa ruhája és cipője

Enci cipője