7. Gyufaszál

 Sziasztok leányzók :) Itt az új fejezet, remélem már vártátok. Bocsánat a késésért. Amit viszont külön ki kell emelnem: 10 komment? Jesszus! Szóhoz sem jutok. Azért nem válaszoltam rájuk most, mert mindre csak azt tudnám írni, hogy köszönöm <3 

Azért fúrja az oldalamat, hogy vajon be tudnátok hozni nekem egy 15-ös kommentet is? :P

Egyébként igen beteg voltam, rosszullétek, hányinger, fájdalmak, nem voltam éhes stb stb... fura. na mindegy, jó olvasást. (L)

Nagyon örültem, hogy ilyen szinten sikerült a kezembe vennem az irányítást, hogy végre egyszer én irányítottam, de szokásomhoz híven tévednem kellett. Nem csak nekem volt fegyverem.

Már órák óta dolgoztunk a szerelőkkel, mindenki más részletet kapott az autón, mindenkinek mást kellett szerelni. Néha síri csendben koncentráltunk, hogy nehogy hibázzunk valahol, de előfordult, hogy valaki vicceket kezdett mesélni, amibe persze én is beszálltam. Én ne tettem volna? Eleinte szőke nős vicceket nyomtunk, például: - Mi történik, ha két szőke nő fut egymással szemben? – Összetörik a tükör… Vagy ami a személyes kedvencem volt: Barna hajú lány mondja a szőkének: Képzeld, tegnap négy órát álltam a liftben, mert az elromlott. Erre a szőke: Az semmi! Én hat órát álltam a mozgólépcsőn, mert elromlott…

Általában mindenki tudott öt-hat viccet mondani, de amikor kifogytunk belőlük, nem ám rendőr viccekre tértünk át, vagy anyósviccekre. Soha. Ennyi pasi között csak is szexszel kapcsolatos viccek jöhettek szóba. Mindenki ontotta magából a hülyeséget, de a végszó az enyém volt. Olyan viccet mondtam nekik, amitől néhány leültek a földre inkább, néhányan nagy szemekkel néztek, néhányan megszakadtak a nevetéstől, de volt olyan is, akinek először le sem esett. Mondja a lány: A gyűrűd! A gyűrűd! Mire a fiú: De kicsim ez a karórám… Na igen. Emlékszem ez engem is ütött mikor meghallottam.

Sokáig elnevetgéltünk rajta, miután sikerült legyűrniük az első reakciójukat, majd Sebastian kijelentette, hogy ebédszünet, mindenki mehet. Persze Rocky volt az, aki legelőször kilépett a műhelyből, hogy célba vegye a büfét, s gyanítom nem korgó gyomra miatt sietett ennyire.

Szép lassan mindenki kivonult, én azonban még maradtam. Úgy gondoltam, hogy teljesen felesleges lenne nekem is sietni, mivel úgyis most egy elég hosszú sor kígyózik ebédre várva, szóval egyhamar nem sikerülne megkapnom az adagom. Megfordultam, hogy a szerszámokhoz menjek egy tízes kulcsért, amikor megtorpantam.

Sebastian hanyagul, karba font kézzel dőlt a falnak, s engem figyelt átható kék szemeivel. Jobb lábamra helyeztem a súlyom, majd jobb kezem csípőre a tettem, s felvontam szemöldököm már vártam az idióta megjegyzéseit, de nem jöttek. Helyette ellökte magát a faltól s elkezdte levenni a pólóját. Szemeim elkerekedtek, s semmit nem értettem.

-         Mit csinálsz?

-         Meleg van. Te is lengén vagy öltözve.  Vont vállat, félredobta a pólóját, majd laza mozgással elindult felém. Végig a szemembe nézett, s úgy éreztem magam, mintha egy kígyó lenne előttem, aki megbűvölt a tekintetével, s miután látja, hogy ha akarnék se tudnék mozdulni, elindul, hogy becserkésszen. Igen. Ez tükrözi legjobban Sebastian taktikáját.

Most ő volt a vadász, én pedig a préda. Térdeim megremegtek. Nem volt elég a csodásan ártatlan arca, amitől bárki azt mondaná, hogy egy angyal, még jött hozzá a kidolgozott teste is. Bizony.

Sokan azt hiszik Sebastian Vettel egy tündérpofa, mindig mosolyog, vigyorog, mutogat, kedves, és aranyos, ott segít, ahol tud, de én ismerem őt. A barátaival és a szeretteivel tényleg olyan, amilyen tulajdonságokat az imént felsoroltam, de másokkal borzasztó számító tud lenni, ha el akarja érni a célját. Ez lehet jó, és rossz tulajdonság is egyben.

Vegyük például, hogy a szerelőkkel naphosszat el tud baromkodni, versenyek után mutogat, vigyorog, mindenkivel kedves, az idegenekkel jól bánik, de amikor kell neki valami, vagy valaki, akkor egy kétszínű döggé válik. Becserkész, megbűvöl, s te nem tehetsz ellene semmit. A végén pedig már nem is akarsz. Ugye milyen hihetetlennek tűnik? Mennyire elképzelhetetlen, hogy egy állítólag csupaszív, imádnivaló fickóról ilyet állítok?

Pedig igaz. De ezt csak azok tudják, akik részesültek ebben. S most ti is láthatjátok, hogy ahogyan elmesélem a történetem, mennyire más. Mennyire a közelébe sem ér annak az embernek, akik sokan képzelik.

De ettől még jó ember, és nagyon lehet szeretni őt. És ő is nagyon tud szeretni. Csak néha meg tudnám fojtani.

Megállt előttem, és mélyen a szemembe nézett. Kicsit még lejjebb is hajolt, hogy szemünk egy vonalba kerüljön. Egy darabig csak nézett, és én megszeppenve néztem vissza rá. Valahogy eltűnt belőlem az a lány, aki az imént még fölötte állt. Csak nézett, én pedig zavarba jöttem. Azt hiszem el is pirultam, s mikor ő ezt észlelte, közelebb hajol hozzám.

Meg sem tudtam mozdulni. Esküszöm, ha akartam volna sem tudtam volna mozdulni. Az izmaim begörcsöltek. Megbénultam. Orrát végighúzta az állam vonalán, majd száját éreztem meg a nyakam vonalán. Forró lehelete csiklandozta, s kényeztette bőröm. Majdnem megremegtem, de még a térdeimnél sikerült megállítanom az árulkodó borzongást. Nem akartam, hogy rájöjjön, annak ellenére, hogy mennyire tagadom, mégsem olyan könnyű az ellenállás.

-         Az enyém vagy! – Suttogta a fülembe, majd gyengéden beleharapott a fülcimpámba. Majdnem ott estem össze. Meg sem bírtam mozdulni, még egy kurva szót sem tudtam kinyögni, amivel ennek az ellentétéről próbáltam volna meggyőzni. Észlelte is ezt, s ő a maga igazának tudta, így megeresztett egy önelégült vigyort, s elindult szerelni az autót.

Mihelyt meg tudtam mozdulni, azonnal elindultam ebédelni. Dúltam-fúltam. Sebastian egy seggfej. Egy utolsó köcsög. Elegem van az ilyen emberekből, akik azt hiszik, övék a világ. Ez egy tetű.

Amikor megláttam, mennyi ember van az ebédlőben, inkább elvonultam az irodámba. Legalább ott egy picit magam leszek, ott legalább egy picit nyugtom lesz. Ezzel a tudattal vonultam oda, lerúgtam a cipőm, leültem a forgószékemre, s felcsaptam a lábaimat az asztalra.

Majd meg bolondultam. Rettentő sok érzelem kavargott bennem. Az a legrosszabb az egészben, hogy pont a köcsögsége fogott meg. Egyszerűen éreztem, hogy kihúztam a gyufát, és meg is gyújtottam. Éreztem, ahogyan a lángnyelvek mardosnak, Mintha tűzvörös rózsaszirmok lepték volna el a bőröm minden négyzetcentiméterét. Mintha minden egyes szirom pengeéles lett volna. Minden szirom fájdalmat okozott.

Sosem bírtam ezeket az érzelmi megrázkódtatásokat, mert volt elég belőle. Azt hittem itt majd békére lelek, erre a lehető legnagyobb probléma zuhant a nyakamba. Kopogást nem hallottam, de egyszer csak nyílt az ajtó, s belépett rajta ő.

Azonnal felpattantam.

-         Menj ki. – Mondtam halk, nyugodt, de mégis határozott hangon. –

-         Nem. – Mondta ugyanolyan hanglejtéssel, mint ami nekem van. –

-         Menj ki! – Szólítottam fel immáron erősebb hangerővel, mert egyre közelebb jött hozzám. –

-         Nem! – Szólt vissza ő is, de már nem volt érkezésem válaszolni neki, mivel megszűntette a köztünk lévő távolságot, s megcsókolt. Hirtelene az erős fény, ami a betört a tudatomba, elvakított. Emlékeztem az esténkre, amit a gyárban töltöttünk. Eddig csak a képek voltak meg, hogy mit csináltunk, de mostmár az érzelmek is. Tévedtem. Már a kezdetek kezdetén is. Most jöttem rá, hogy bár részeg voltam, de nekem már akkor sem volt érzelem mentes szex. Most pedig ez a csók áttörte a védőpajzsom, amelyet már jópárszor magam elé vontam, de ő mindig megtalálta a kiskaput. Nekem pedig újra meg újra fel kellett építenem, de egyre gyengébb lett. A hátam mögött az asztalról mindent elsöpört, s felültetett oda. Visszacsókoltam.

Már egyszerűen nem volt energiám a további tiltakozáshoz. Sírni tudtam volna. Sírni, mert elegem volt, és bár minden érintése finom és vad volt egyszerre, mégis fájt. Mert kihúztam a gyufát, meg is gyújtottam, s most felemésztő lángját a testem s a lelkem együttese táplálta.

Nem tudtam nemet mondani. Lesimogattam róla a pólóját. Ő már a melltartóm kapcsánál járt. Idegességemben kissé remegtem, így meggyűlt a bajom a feszülő nadrágjának gombjával, mire ő megoldotta a dolgot. Kiszabadítottam férfiasságát a boxeréből is, majd végighúztam rajta párszor a kezem, mire mellkasából morgás tört föl.

Elfektetett az asztalon, lehámozta a nadrágom, majd egyetlen lökéssel belém került. Nem teketóriázott. Valósággal űzött a gyönyör felé. Szemei le voltak hunyva, arcára kiült a kéj mámora. Csodálatos volt, ahogy eluralkodott rajta az ösztön. Hát még ennek a csodának köszönhetően, én milyen csodában részesültem… Szinte már fájt, hogy még nem robbant be elmémbe a mindent elsöprő hullám, amelyet a kielégülés sodor magával.

Egyetlen ami megnyugtatott, hogy hamarosan beteljesül. Nem is késett sokáig a várva várt gyönyör. Hamarosan könyörtelenül elkapott. Nem is létezett ettől szebb. Rögtön követett ő is.

Mihelyt kitisztult az agyam, a ruháimért nyúltam, s a számomra mindentől rosszabb pont következett be.

-         Mehetsz. Megkaptad amit akartál. – Közöltem hűvös, utasító hangon. Minden egyes szó, ami elhagyta a szám, a szívembe mart, de kényszerítettem magam. Kényszerítettem, hogy ne lássa rajtam a mérhetetlen kínt, ami a csontjaimig hatolt. – A tiéd voltam. Remélem boldoggá tett. – Egy ideig csak nézett rám, felöltözött, majd szó nélkül kilépett az ajtón. Mintha a szívem tépték volna ki.

Be kellett vallanom magamnak is, hogy megkedveltem. Mert reményt láttam benne, mert azt hittem, hogy majd pont az erősségem, a hárításom fogja megfogni őt. De be kellett látnom, hogy ettől többre nem akart, nekem pedig már nem volt tovább erőm ahhoz, hogy távol tartsam magamtól. Ripityára törtem önmagam.

Lehet, hogy sokan emiatt elítélnének, de nem tehettem mást. Ha tovább hárítok, akkor ugyanúgy a nyakamra járt volna, nekem pedig ez imponált volna, és beleszeretek. Neki viszont csak a testem kellett, így jobbnak láttam nem húzni tovább az időt. Minden esetre hánynom kell magamtól, és tükörbe sem akarok nézni.            

6. Ki nevet a végén?

 "A farmerom tépd szét, ne a szívem"

Bocsánat a késésért. Nagyon sajnálom, de most annyi tanulnivaló szakadt a nyakamba, hogy napokig írtam ezt a rövidke fejezetet is. Sajnálom. Igyekszem a következővel. Remélem nem haragudtok rám :) Legyen szép napotok!

Az este további része meglehetősen furcsa volt. Az emberek azt látták, hogy teljesen összhangban mozgunk a ritmusra, s már már ott esünk egymásnak a táncparketten, s én mégis minden alkalommal, ha meg akart csókolni elfordultam tőle. Játszottam vele, felhúztam a végletekig, majd hirtelen eltűntem. Ezt követően ismét belerángattam a csapdámba, elhitettem vele, hogy most majd minden jó lesz, megkapja azt, amire vágyik, de mégsem tettem, hanem újra otthagytam. Mikor ezt kétszer megcsináltam, már harmadjára nem próbálkozta be. Volt egy olyan megérzésem, hogy harmadszorra már nem sikerülne visszatáncolnom. De nem ám azért, mert nem lennék rá képes. Egyáltalán nem. Sőt! Élveztem is, hogy kijátszhatom, hogy a markomban tartom, s eszemben sem volt, hogy megadjam neki mait akar.

Azért nem lettem volna képes, mert tudom, hogy a következő alkalommal már nem engedett volna el. Tudom milyen heves, szóval ha kell még talán erőszakkal is elvonszolt volna valahová. Csak attól féltem, hogy a vadsága majd lázba hoz, s nem lesz ellenemre a dolog. Így inkább megkerestem Rockyt és Lisát, akik épp egy boxban ültek.

-         Hello fiatalság! – Mosolyogtam rájuk. –

-         Szia. – Köszöntek. – Na mi van Vettellel? – Kérdezte kaján vigyorral kedvenc mérnököm. –

-         Áh ez egy hosszú történet. – Legyintettem, mire ő közölte, hogy addig nem nyugszik, míg ki nem szedi belőlem, vagy belőle a dolgot. Tudtam, hogy Sebastiannak nem kellene kétszer mondani, hogy mindent meséljen el, és tudom, hogy más színben lennék feltűntetve, így inkább töviről hegyire elmondtam mindent, ő pedig figyelmesen hallgatott és bólogatott. Néha kérdezett, én pedig válaszoltam.

-         Ugye tudod, hogy te vagy az első, aki játszik vele? Mármint úgy értem, hogy tudhatsz valamit, ha egy éjszaka után újra akar mégegyet. Nem szokása. Általában az ilyen kalandjait, egyszer használja és kész. De most újra akarja, te pedig elutasítod. Újra, meg újra.

-         Nem én leszek az, aki majd önként és dalolva a karjaiba omlik egy szép nézéstől.

-         Tudom, hogy jóideig játszani fogsz még vele, de eljön majd az idő, amikor a karjaiban leszel. Nem azért mert erkölcstelen lennél. Nem. Hanem azért, mert ez a dög kihozza belőled. – Utalt mosolyogva Sebre. – Nem fogsz tudni ellenállni se neki, sem pedig magadnak. Ha belegondolsz, az agyad küzd Sebastian és a tested ellen is. Hosszútávon nem működik a ketten egy ellen elv. Csak abban bízom, hogy kellő időre el tudod húzni.

-         Tartok tőle, hogy igazad lesz, de nem akarok elbukni. De mire érted, hogy kellő időre el tudom húzni?

-         Igazam lesz. Ebben biztos vagyok. Tudom, hogy egy tisztességes nő vagy, de nem fogod sokáig bírni. Ki fog készíteni. Úgy értem, hogy egy pasinak az sokat jelent, ha küzdenie kell egy nőért. Ő még csak a testedért küzd.

-         Szóval arra akarsz kilyukadni, hogy azzal, hogy folyamatosan elhajtom, megfogom őt, és nem csak a testemért fog küzdeni, hanem a szívemért is?

-         Pontosan. – Bólogatott. –

-         Na ne viccelj! – Nevettem fel. – Ha valamiben én biztos vagyok, az az, hogy nem kellek majd neki.

-         De nem tudhatod mi játszódik le benne. – Mondta Rocky. –

-         Úgy van. De te sem. Senki sem tudhatja, s ezeket az érzelmeket, amiről te beszéltél az ember nem veszi észre rögtön, csak mikor már nyakig benne van. Szóval még ő sem tudja, hogy mi játszódik le benne. Nem hiányzik ez nekem Rocky. Minek még egy púp a hátamra? Nem akarom azzal tölteni az időm, hogy azon filózzak, mit miért tesz.

-         Pedig ahogy elnéztem, hogy lenyomtatok egy már már párosodási rituálét tánc közben, nem úgy jött le, hogy ellenedre lenne.

-         Tudom. – Nevettem. – Nem is lenne igazából ellenemre, csak a bukástól félek. Attól, hogy sérülni fogok. Ha lépek, azon aggódom, hogy túl messzire megyek, és rábaszom. Ha meg nem lépek, akkor meg tombol bennem a kisördög, ami fel akarja fedezni őt, Ami meg akarja kapni őt. Bonyolult.

-         Tudom Enci. De ha nem próbálod meg, nem is lesz semmilyen vége. Nem lesz eredménye.

-         Tudom. De jobb biztonságban lenni. Ha nem teszek semmit, talán nem esik majd bajom. De ha teszek, talán rosszabb lesz, mert kilépek a védőpajzsom alól. Ha lőnek rád nyilakkal, és te egy páncél alatt vagy, nem talál el a nyíl, de meg kell szerezned a tőled két méterre lévő almát. Mi a garancia rá, hogy ha kilépsz a biztonságot nyújtó páncélod alól, hogy eléred az almát anélkül, hogy megsérülnél?

-         Nincs rá garancia. De kis szívem! Amikor jelentkeztél erre a munkára, akkor nem féltél, hogy elbuksz? Nem féltél, hogy ránéznek a nevedre, látják, hogy nő vagy, és alapból félrelökik a jelentkezési lapod? Akkor nem rettegtél attól, hogy az álmod kettétörik, vagy akár több darabra? Mert nem hinném, hogy biztos voltál magadban. Most sem vagy az, de meg kell próbálnod. Csak játssz okosan. Légy rafinált. Tudja mindenki, hogy az vagy, szóval bizonyítsd be magadnak is. Itt az ideje, hogy kezedbe vedd az irányítást.

-         Igazad van! – Vágtam rá. – Most inkább hazamegyek, alszom egy nagyot, és újult erővel leszek azon, hogy kikészítsem. Már tudom is hogyan. – Vigyorodtam el gonoszan. –

-         Na ez az én csajom! – Nevetett Lisa, és magához húzott. – Hazamegyünk mi is.

-         Rendben. Gyertek hozzám. Én alszom az egyik szobában, ti pedig a másikban.

-         Ööö oké. – Mondta Lisa s miközben csúnyán nézett rám, vigyorgott. Tudtam, hogy nem szereti, ha kerítőnősködöm, de nem tudtam megállni. Legalább ők legyenek boldogok.

A hazafelé út csendben telt, az én agyam azonban folyamatosan kattogott. Tudtam mi az a módszer, ahogy húzni lehet az agyát, s én megragadtam ezt az alkalmat.

-         Ott a fürdő jobbra. Mehetek előbb? – Kérdeztem bociszemekkel, mert már nagyon fáradt voltam, amikor beléptünk az ajtón. Ők bólintottak, én pedig elfoglaltam a fürdőt egy gyors zuhany erejéig.

Nem is pazaroltam sokáig az időm, azonnal berohantam a szobámba, s bebújtam az ágyamba, amint elkészültem az esti teendőkkel. Szinte azonnal elaludtam. Meglepő, hiszen izgatott voltam a másnap miatt, folyton azt terveztem mit hogyan fogok csinálni, mégis rögtön elaludtam. Talán a fáradtság tette.

Reggel bár álmos voltam, mégis izgatottan ugrottam ki a takaróm alól. Vigyorral az arcomon léptem a szekrényem el, elővettem egy magassarkút, a farmer rövidnadrágom, valamint a csapatinget, amit szintén felkötöttem a mellem alá, mint a múltkor.

 A különbség csak annyi, hogy legutóbb volt is alatta egy póló, most azonban semmi nem takarta lapos hasamat. Hálát adtam magamnak, hogy annak idején rászedtem magam az esti sportolásra, így néhány hónap alatt teljesen rendbe tettem az alakom. Most büszkén villogtathattam lapos hasam, és vékony lábaim. Felcsaptam a pilóta szemüvegem, bedobáltam a táskámba a lényeges dolgaim, majd a fürdőbe mentem, hogy megmosakodjak, kifésüljem a hajam, és kisminkeljem magam.

Izgatottság járta át a testem minden négyzetcentiméterét, ahogy közeledett a munkaidő. Egyre idegesebb lettem. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy sikerrel fogok járni, de attól még féltem. Nem ám az ő reakciójától, hanem az én reakciómtól. Sikeresen összeszedtem magam, majd a konyhába léptem, elbúcsúzni az éppen ébredező párostól.

-         Látom hallgattál rám. – Közölte Rocky vigyorogva miután köszöntünk egymásnak, mire én rányújtottam a nyelvem, elköszöntem, majd kocsiba pattanva a gyárba hajtottam. Próbáltam zenehallgatással elterelni a figyelmem, tanulmányoztam az autó műszerfalát, néztem az autókat körülöttem, de valahogy mégsem sikerült lenyugodnom.

Hamar a parkolóba értem, sóhajtottam egyet, majd felszaladtam az irodába, hogy lerakjam a dolgaim az asztalra. Előkerestem a legutóbbi adatokat, amiket átvizsgáltam, összeszedtem őket egy mappába, így addig szöszmötöltem vele, hogy mire a büfébe mentem, már ott volt Lisa is.

-         Egy kávét csajszi. De jó erőset.

-         És a süti?

-         Ah… jöhet. – Mondtam engedve a kísértésnek, s míg ő készítette nekem a frissítő nedűt, megettem az édességet.

-         Ügyes legyél, és csak lazán. Ne pánikolj. – Mondta kezembe nyomva a kávét, s a műhely irányába tolt. – Az ajtó előtt rendeztem vonásaimat, majd beléptem. Mindenki ott volt már, köztük Sebastian is. Nem mondom, hogy nem esett jól a szerelők pillantása. Rockyt figyeltem, aki mosolyogva bólintott. Hozzá sétáltam, s mintha adatokat egyeztetnénk, beszélni kezdtünk. Persze az odavezető úton igyekeztem a vigyorom mosollyá alakítani. Egy pont nekem. Nem igazán tudta türtőztetni magát, nekem pedig csak ez számított. –

-         Na milyen volt a bevonulás? – Kérdeztem suttogva. –

-         Fantasztikus. Nagyon csinos vagy. Reggel nem is volt érkezésem rendesen megnézni.

-         Köszi. Lisával mi van?  - Jutott eszembe a reggelről. –

-         Hát elvagyunk. – Mosolyogva vállat vont. –

-         Ugye megpróbáltál már közeledni hozzá? – Kérdeztem. –

-         Igen. Ami azt illeti, tudod együtt aludtunk. És magamhoz húztam, összekulcsoltam az ujjainkat, és úgy aludtunk.

-         Jól van. Nem sieted el a dolgokat, ez pedig jó. Húzd, de csak egy egészséges szintig. El tudom képzelni, hogy mindketten alig tudtatok elaludni, már ettől az apró érintéstől is. Olyan jó, hogy együtt vagytok. – Nevettem. –

-         Még nem vagyunk, de leszünk.

-         Áh részlet kérdés. – Legyintettem. – Vidd el vacsorázni ma. De ne egy elegáns, agyon csicsázott étterembe. Nem igazán szereti, ő sem az a nyálas csaj. Vidd el valami kis ételbárba. Egyetek egy pizzát, vagy egy gyrost, vagy egy hamburgert. Aztán üljetek a kocsiba, és beszélgessetek. Aztán majd kezdesz valamit a helyzettel. Ahogy érzed majd.

-         Rendben. Kösz a tanácsot. Neked meg sok sikert. Mondjuk elejthetnél egy csavart, amikor háttal állsz neki. Ha érted mire célzok... – Húzogatta szemöldökét. - Vagy ha gondolod, lehajolhatnál szerelni is. – Vigyorodott el. –

-         Ne félts te engem. De a csavarosat azért megcsinálom. – Rákacsintottam, az adatokat a kezébe nyomtam, Majd kérdeztem a fiúkat, hogy mit kell állítani az autón. Készséggel válaszoltak, én pedig elindultam a polc irányába csavarokért. Épp válogattam, amikor egy kéz simult a derekamra. Nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az.

-         Ne is tagadd. Tudom, hogy miattam öltöztél ki ma így. – Suttogta rekedten a fülembe. – El is érted, amit akartál vele. – Mondta, s nyomatékosítva mondatát, ágyékát a fenekemhez nyomta. Szent Isten! Nem engedtem meg magamnak, hogy remegve a lábai elé boruljak. Erős voltam. Közönyt erőltettem az arcomra, s amikor úgy éreztem eléggé hiteles leszek megfordultam, s a szemébe néztem.

-         Figyelj kicsi német! Én ide dolgozni jöttem, nem pedig hancúrozni. Nem én tehetek róla, hogy már a látványomtól is kamatyolni támad kedved, de bocsi, te nem ütöd meg azt a szintet nálam, amivel elérnéd, hogy veled legyek, szóval ha ennyire nem bírsz a farkaddal, vonulj el egy sarokba, és verd ki! – Angyalian rámosolyogtam, kezét lelöktem a derekamról, s otthagytam a sóbálványként ÁLLó Sebastiant.

 A szemem sarkából láttam, hogy Rocky alig tudja lenyelni a nevetését, ugyanis ő fültanúja volt a beszélgetésünknek. Kettő pont nekem, mert elküldtem a fenébe, anélkül, hogy lebuktam volna. De ennyi nem volt elég. Hadd szenvedjen.

Elejtettem a csavart, mire tettetett meglepődéssel és bosszúsággal, kecsesen lehajoltam érte háttal neki. Szinte láttam lelki szemeim előtt az arcát. Három pont nekem. Úgy tűnik, hogy bár a pálya király, velem mégsem veheti fel a versenyt.