6. Ki nevet a végén?

 "A farmerom tépd szét, ne a szívem"

Bocsánat a késésért. Nagyon sajnálom, de most annyi tanulnivaló szakadt a nyakamba, hogy napokig írtam ezt a rövidke fejezetet is. Sajnálom. Igyekszem a következővel. Remélem nem haragudtok rám :) Legyen szép napotok!

Az este további része meglehetősen furcsa volt. Az emberek azt látták, hogy teljesen összhangban mozgunk a ritmusra, s már már ott esünk egymásnak a táncparketten, s én mégis minden alkalommal, ha meg akart csókolni elfordultam tőle. Játszottam vele, felhúztam a végletekig, majd hirtelen eltűntem. Ezt követően ismét belerángattam a csapdámba, elhitettem vele, hogy most majd minden jó lesz, megkapja azt, amire vágyik, de mégsem tettem, hanem újra otthagytam. Mikor ezt kétszer megcsináltam, már harmadjára nem próbálkozta be. Volt egy olyan megérzésem, hogy harmadszorra már nem sikerülne visszatáncolnom. De nem ám azért, mert nem lennék rá képes. Egyáltalán nem. Sőt! Élveztem is, hogy kijátszhatom, hogy a markomban tartom, s eszemben sem volt, hogy megadjam neki mait akar.

Azért nem lettem volna képes, mert tudom, hogy a következő alkalommal már nem engedett volna el. Tudom milyen heves, szóval ha kell még talán erőszakkal is elvonszolt volna valahová. Csak attól féltem, hogy a vadsága majd lázba hoz, s nem lesz ellenemre a dolog. Így inkább megkerestem Rockyt és Lisát, akik épp egy boxban ültek.

-         Hello fiatalság! – Mosolyogtam rájuk. –

-         Szia. – Köszöntek. – Na mi van Vettellel? – Kérdezte kaján vigyorral kedvenc mérnököm. –

-         Áh ez egy hosszú történet. – Legyintettem, mire ő közölte, hogy addig nem nyugszik, míg ki nem szedi belőlem, vagy belőle a dolgot. Tudtam, hogy Sebastiannak nem kellene kétszer mondani, hogy mindent meséljen el, és tudom, hogy más színben lennék feltűntetve, így inkább töviről hegyire elmondtam mindent, ő pedig figyelmesen hallgatott és bólogatott. Néha kérdezett, én pedig válaszoltam.

-         Ugye tudod, hogy te vagy az első, aki játszik vele? Mármint úgy értem, hogy tudhatsz valamit, ha egy éjszaka után újra akar mégegyet. Nem szokása. Általában az ilyen kalandjait, egyszer használja és kész. De most újra akarja, te pedig elutasítod. Újra, meg újra.

-         Nem én leszek az, aki majd önként és dalolva a karjaiba omlik egy szép nézéstől.

-         Tudom, hogy jóideig játszani fogsz még vele, de eljön majd az idő, amikor a karjaiban leszel. Nem azért mert erkölcstelen lennél. Nem. Hanem azért, mert ez a dög kihozza belőled. – Utalt mosolyogva Sebre. – Nem fogsz tudni ellenállni se neki, sem pedig magadnak. Ha belegondolsz, az agyad küzd Sebastian és a tested ellen is. Hosszútávon nem működik a ketten egy ellen elv. Csak abban bízom, hogy kellő időre el tudod húzni.

-         Tartok tőle, hogy igazad lesz, de nem akarok elbukni. De mire érted, hogy kellő időre el tudom húzni?

-         Igazam lesz. Ebben biztos vagyok. Tudom, hogy egy tisztességes nő vagy, de nem fogod sokáig bírni. Ki fog készíteni. Úgy értem, hogy egy pasinak az sokat jelent, ha küzdenie kell egy nőért. Ő még csak a testedért küzd.

-         Szóval arra akarsz kilyukadni, hogy azzal, hogy folyamatosan elhajtom, megfogom őt, és nem csak a testemért fog küzdeni, hanem a szívemért is?

-         Pontosan. – Bólogatott. –

-         Na ne viccelj! – Nevettem fel. – Ha valamiben én biztos vagyok, az az, hogy nem kellek majd neki.

-         De nem tudhatod mi játszódik le benne. – Mondta Rocky. –

-         Úgy van. De te sem. Senki sem tudhatja, s ezeket az érzelmeket, amiről te beszéltél az ember nem veszi észre rögtön, csak mikor már nyakig benne van. Szóval még ő sem tudja, hogy mi játszódik le benne. Nem hiányzik ez nekem Rocky. Minek még egy púp a hátamra? Nem akarom azzal tölteni az időm, hogy azon filózzak, mit miért tesz.

-         Pedig ahogy elnéztem, hogy lenyomtatok egy már már párosodási rituálét tánc közben, nem úgy jött le, hogy ellenedre lenne.

-         Tudom. – Nevettem. – Nem is lenne igazából ellenemre, csak a bukástól félek. Attól, hogy sérülni fogok. Ha lépek, azon aggódom, hogy túl messzire megyek, és rábaszom. Ha meg nem lépek, akkor meg tombol bennem a kisördög, ami fel akarja fedezni őt, Ami meg akarja kapni őt. Bonyolult.

-         Tudom Enci. De ha nem próbálod meg, nem is lesz semmilyen vége. Nem lesz eredménye.

-         Tudom. De jobb biztonságban lenni. Ha nem teszek semmit, talán nem esik majd bajom. De ha teszek, talán rosszabb lesz, mert kilépek a védőpajzsom alól. Ha lőnek rád nyilakkal, és te egy páncél alatt vagy, nem talál el a nyíl, de meg kell szerezned a tőled két méterre lévő almát. Mi a garancia rá, hogy ha kilépsz a biztonságot nyújtó páncélod alól, hogy eléred az almát anélkül, hogy megsérülnél?

-         Nincs rá garancia. De kis szívem! Amikor jelentkeztél erre a munkára, akkor nem féltél, hogy elbuksz? Nem féltél, hogy ránéznek a nevedre, látják, hogy nő vagy, és alapból félrelökik a jelentkezési lapod? Akkor nem rettegtél attól, hogy az álmod kettétörik, vagy akár több darabra? Mert nem hinném, hogy biztos voltál magadban. Most sem vagy az, de meg kell próbálnod. Csak játssz okosan. Légy rafinált. Tudja mindenki, hogy az vagy, szóval bizonyítsd be magadnak is. Itt az ideje, hogy kezedbe vedd az irányítást.

-         Igazad van! – Vágtam rá. – Most inkább hazamegyek, alszom egy nagyot, és újult erővel leszek azon, hogy kikészítsem. Már tudom is hogyan. – Vigyorodtam el gonoszan. –

-         Na ez az én csajom! – Nevetett Lisa, és magához húzott. – Hazamegyünk mi is.

-         Rendben. Gyertek hozzám. Én alszom az egyik szobában, ti pedig a másikban.

-         Ööö oké. – Mondta Lisa s miközben csúnyán nézett rám, vigyorgott. Tudtam, hogy nem szereti, ha kerítőnősködöm, de nem tudtam megállni. Legalább ők legyenek boldogok.

A hazafelé út csendben telt, az én agyam azonban folyamatosan kattogott. Tudtam mi az a módszer, ahogy húzni lehet az agyát, s én megragadtam ezt az alkalmat.

-         Ott a fürdő jobbra. Mehetek előbb? – Kérdeztem bociszemekkel, mert már nagyon fáradt voltam, amikor beléptünk az ajtón. Ők bólintottak, én pedig elfoglaltam a fürdőt egy gyors zuhany erejéig.

Nem is pazaroltam sokáig az időm, azonnal berohantam a szobámba, s bebújtam az ágyamba, amint elkészültem az esti teendőkkel. Szinte azonnal elaludtam. Meglepő, hiszen izgatott voltam a másnap miatt, folyton azt terveztem mit hogyan fogok csinálni, mégis rögtön elaludtam. Talán a fáradtság tette.

Reggel bár álmos voltam, mégis izgatottan ugrottam ki a takaróm alól. Vigyorral az arcomon léptem a szekrényem el, elővettem egy magassarkút, a farmer rövidnadrágom, valamint a csapatinget, amit szintén felkötöttem a mellem alá, mint a múltkor.

 A különbség csak annyi, hogy legutóbb volt is alatta egy póló, most azonban semmi nem takarta lapos hasamat. Hálát adtam magamnak, hogy annak idején rászedtem magam az esti sportolásra, így néhány hónap alatt teljesen rendbe tettem az alakom. Most büszkén villogtathattam lapos hasam, és vékony lábaim. Felcsaptam a pilóta szemüvegem, bedobáltam a táskámba a lényeges dolgaim, majd a fürdőbe mentem, hogy megmosakodjak, kifésüljem a hajam, és kisminkeljem magam.

Izgatottság járta át a testem minden négyzetcentiméterét, ahogy közeledett a munkaidő. Egyre idegesebb lettem. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy sikerrel fogok járni, de attól még féltem. Nem ám az ő reakciójától, hanem az én reakciómtól. Sikeresen összeszedtem magam, majd a konyhába léptem, elbúcsúzni az éppen ébredező párostól.

-         Látom hallgattál rám. – Közölte Rocky vigyorogva miután köszöntünk egymásnak, mire én rányújtottam a nyelvem, elköszöntem, majd kocsiba pattanva a gyárba hajtottam. Próbáltam zenehallgatással elterelni a figyelmem, tanulmányoztam az autó műszerfalát, néztem az autókat körülöttem, de valahogy mégsem sikerült lenyugodnom.

Hamar a parkolóba értem, sóhajtottam egyet, majd felszaladtam az irodába, hogy lerakjam a dolgaim az asztalra. Előkerestem a legutóbbi adatokat, amiket átvizsgáltam, összeszedtem őket egy mappába, így addig szöszmötöltem vele, hogy mire a büfébe mentem, már ott volt Lisa is.

-         Egy kávét csajszi. De jó erőset.

-         És a süti?

-         Ah… jöhet. – Mondtam engedve a kísértésnek, s míg ő készítette nekem a frissítő nedűt, megettem az édességet.

-         Ügyes legyél, és csak lazán. Ne pánikolj. – Mondta kezembe nyomva a kávét, s a műhely irányába tolt. – Az ajtó előtt rendeztem vonásaimat, majd beléptem. Mindenki ott volt már, köztük Sebastian is. Nem mondom, hogy nem esett jól a szerelők pillantása. Rockyt figyeltem, aki mosolyogva bólintott. Hozzá sétáltam, s mintha adatokat egyeztetnénk, beszélni kezdtünk. Persze az odavezető úton igyekeztem a vigyorom mosollyá alakítani. Egy pont nekem. Nem igazán tudta türtőztetni magát, nekem pedig csak ez számított. –

-         Na milyen volt a bevonulás? – Kérdeztem suttogva. –

-         Fantasztikus. Nagyon csinos vagy. Reggel nem is volt érkezésem rendesen megnézni.

-         Köszi. Lisával mi van?  - Jutott eszembe a reggelről. –

-         Hát elvagyunk. – Mosolyogva vállat vont. –

-         Ugye megpróbáltál már közeledni hozzá? – Kérdeztem. –

-         Igen. Ami azt illeti, tudod együtt aludtunk. És magamhoz húztam, összekulcsoltam az ujjainkat, és úgy aludtunk.

-         Jól van. Nem sieted el a dolgokat, ez pedig jó. Húzd, de csak egy egészséges szintig. El tudom képzelni, hogy mindketten alig tudtatok elaludni, már ettől az apró érintéstől is. Olyan jó, hogy együtt vagytok. – Nevettem. –

-         Még nem vagyunk, de leszünk.

-         Áh részlet kérdés. – Legyintettem. – Vidd el vacsorázni ma. De ne egy elegáns, agyon csicsázott étterembe. Nem igazán szereti, ő sem az a nyálas csaj. Vidd el valami kis ételbárba. Egyetek egy pizzát, vagy egy gyrost, vagy egy hamburgert. Aztán üljetek a kocsiba, és beszélgessetek. Aztán majd kezdesz valamit a helyzettel. Ahogy érzed majd.

-         Rendben. Kösz a tanácsot. Neked meg sok sikert. Mondjuk elejthetnél egy csavart, amikor háttal állsz neki. Ha érted mire célzok... – Húzogatta szemöldökét. - Vagy ha gondolod, lehajolhatnál szerelni is. – Vigyorodott el. –

-         Ne félts te engem. De a csavarosat azért megcsinálom. – Rákacsintottam, az adatokat a kezébe nyomtam, Majd kérdeztem a fiúkat, hogy mit kell állítani az autón. Készséggel válaszoltak, én pedig elindultam a polc irányába csavarokért. Épp válogattam, amikor egy kéz simult a derekamra. Nem kellett megfordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az.

-         Ne is tagadd. Tudom, hogy miattam öltöztél ki ma így. – Suttogta rekedten a fülembe. – El is érted, amit akartál vele. – Mondta, s nyomatékosítva mondatát, ágyékát a fenekemhez nyomta. Szent Isten! Nem engedtem meg magamnak, hogy remegve a lábai elé boruljak. Erős voltam. Közönyt erőltettem az arcomra, s amikor úgy éreztem eléggé hiteles leszek megfordultam, s a szemébe néztem.

-         Figyelj kicsi német! Én ide dolgozni jöttem, nem pedig hancúrozni. Nem én tehetek róla, hogy már a látványomtól is kamatyolni támad kedved, de bocsi, te nem ütöd meg azt a szintet nálam, amivel elérnéd, hogy veled legyek, szóval ha ennyire nem bírsz a farkaddal, vonulj el egy sarokba, és verd ki! – Angyalian rámosolyogtam, kezét lelöktem a derekamról, s otthagytam a sóbálványként ÁLLó Sebastiant.

 A szemem sarkából láttam, hogy Rocky alig tudja lenyelni a nevetését, ugyanis ő fültanúja volt a beszélgetésünknek. Kettő pont nekem, mert elküldtem a fenébe, anélkül, hogy lebuktam volna. De ennyi nem volt elég. Hadd szenvedjen.

Elejtettem a csavart, mire tettetett meglepődéssel és bosszúsággal, kecsesen lehajoltam érte háttal neki. Szinte láttam lelki szemeim előtt az arcát. Három pont nekem. Úgy tűnik, hogy bár a pálya király, velem mégsem veheti fel a versenyt.