7. Gyufaszál

 Sziasztok leányzók :) Itt az új fejezet, remélem már vártátok. Bocsánat a késésért. Amit viszont külön ki kell emelnem: 10 komment? Jesszus! Szóhoz sem jutok. Azért nem válaszoltam rájuk most, mert mindre csak azt tudnám írni, hogy köszönöm <3 

Azért fúrja az oldalamat, hogy vajon be tudnátok hozni nekem egy 15-ös kommentet is? :P

Egyébként igen beteg voltam, rosszullétek, hányinger, fájdalmak, nem voltam éhes stb stb... fura. na mindegy, jó olvasást. (L)

Nagyon örültem, hogy ilyen szinten sikerült a kezembe vennem az irányítást, hogy végre egyszer én irányítottam, de szokásomhoz híven tévednem kellett. Nem csak nekem volt fegyverem.

Már órák óta dolgoztunk a szerelőkkel, mindenki más részletet kapott az autón, mindenkinek mást kellett szerelni. Néha síri csendben koncentráltunk, hogy nehogy hibázzunk valahol, de előfordult, hogy valaki vicceket kezdett mesélni, amibe persze én is beszálltam. Én ne tettem volna? Eleinte szőke nős vicceket nyomtunk, például: - Mi történik, ha két szőke nő fut egymással szemben? – Összetörik a tükör… Vagy ami a személyes kedvencem volt: Barna hajú lány mondja a szőkének: Képzeld, tegnap négy órát álltam a liftben, mert az elromlott. Erre a szőke: Az semmi! Én hat órát álltam a mozgólépcsőn, mert elromlott…

Általában mindenki tudott öt-hat viccet mondani, de amikor kifogytunk belőlük, nem ám rendőr viccekre tértünk át, vagy anyósviccekre. Soha. Ennyi pasi között csak is szexszel kapcsolatos viccek jöhettek szóba. Mindenki ontotta magából a hülyeséget, de a végszó az enyém volt. Olyan viccet mondtam nekik, amitől néhány leültek a földre inkább, néhányan nagy szemekkel néztek, néhányan megszakadtak a nevetéstől, de volt olyan is, akinek először le sem esett. Mondja a lány: A gyűrűd! A gyűrűd! Mire a fiú: De kicsim ez a karórám… Na igen. Emlékszem ez engem is ütött mikor meghallottam.

Sokáig elnevetgéltünk rajta, miután sikerült legyűrniük az első reakciójukat, majd Sebastian kijelentette, hogy ebédszünet, mindenki mehet. Persze Rocky volt az, aki legelőször kilépett a műhelyből, hogy célba vegye a büfét, s gyanítom nem korgó gyomra miatt sietett ennyire.

Szép lassan mindenki kivonult, én azonban még maradtam. Úgy gondoltam, hogy teljesen felesleges lenne nekem is sietni, mivel úgyis most egy elég hosszú sor kígyózik ebédre várva, szóval egyhamar nem sikerülne megkapnom az adagom. Megfordultam, hogy a szerszámokhoz menjek egy tízes kulcsért, amikor megtorpantam.

Sebastian hanyagul, karba font kézzel dőlt a falnak, s engem figyelt átható kék szemeivel. Jobb lábamra helyeztem a súlyom, majd jobb kezem csípőre a tettem, s felvontam szemöldököm már vártam az idióta megjegyzéseit, de nem jöttek. Helyette ellökte magát a faltól s elkezdte levenni a pólóját. Szemeim elkerekedtek, s semmit nem értettem.

-         Mit csinálsz?

-         Meleg van. Te is lengén vagy öltözve.  Vont vállat, félredobta a pólóját, majd laza mozgással elindult felém. Végig a szemembe nézett, s úgy éreztem magam, mintha egy kígyó lenne előttem, aki megbűvölt a tekintetével, s miután látja, hogy ha akarnék se tudnék mozdulni, elindul, hogy becserkésszen. Igen. Ez tükrözi legjobban Sebastian taktikáját.

Most ő volt a vadász, én pedig a préda. Térdeim megremegtek. Nem volt elég a csodásan ártatlan arca, amitől bárki azt mondaná, hogy egy angyal, még jött hozzá a kidolgozott teste is. Bizony.

Sokan azt hiszik Sebastian Vettel egy tündérpofa, mindig mosolyog, vigyorog, mutogat, kedves, és aranyos, ott segít, ahol tud, de én ismerem őt. A barátaival és a szeretteivel tényleg olyan, amilyen tulajdonságokat az imént felsoroltam, de másokkal borzasztó számító tud lenni, ha el akarja érni a célját. Ez lehet jó, és rossz tulajdonság is egyben.

Vegyük például, hogy a szerelőkkel naphosszat el tud baromkodni, versenyek után mutogat, vigyorog, mindenkivel kedves, az idegenekkel jól bánik, de amikor kell neki valami, vagy valaki, akkor egy kétszínű döggé válik. Becserkész, megbűvöl, s te nem tehetsz ellene semmit. A végén pedig már nem is akarsz. Ugye milyen hihetetlennek tűnik? Mennyire elképzelhetetlen, hogy egy állítólag csupaszív, imádnivaló fickóról ilyet állítok?

Pedig igaz. De ezt csak azok tudják, akik részesültek ebben. S most ti is láthatjátok, hogy ahogyan elmesélem a történetem, mennyire más. Mennyire a közelébe sem ér annak az embernek, akik sokan képzelik.

De ettől még jó ember, és nagyon lehet szeretni őt. És ő is nagyon tud szeretni. Csak néha meg tudnám fojtani.

Megállt előttem, és mélyen a szemembe nézett. Kicsit még lejjebb is hajolt, hogy szemünk egy vonalba kerüljön. Egy darabig csak nézett, és én megszeppenve néztem vissza rá. Valahogy eltűnt belőlem az a lány, aki az imént még fölötte állt. Csak nézett, én pedig zavarba jöttem. Azt hiszem el is pirultam, s mikor ő ezt észlelte, közelebb hajol hozzám.

Meg sem tudtam mozdulni. Esküszöm, ha akartam volna sem tudtam volna mozdulni. Az izmaim begörcsöltek. Megbénultam. Orrát végighúzta az állam vonalán, majd száját éreztem meg a nyakam vonalán. Forró lehelete csiklandozta, s kényeztette bőröm. Majdnem megremegtem, de még a térdeimnél sikerült megállítanom az árulkodó borzongást. Nem akartam, hogy rájöjjön, annak ellenére, hogy mennyire tagadom, mégsem olyan könnyű az ellenállás.

-         Az enyém vagy! – Suttogta a fülembe, majd gyengéden beleharapott a fülcimpámba. Majdnem ott estem össze. Meg sem bírtam mozdulni, még egy kurva szót sem tudtam kinyögni, amivel ennek az ellentétéről próbáltam volna meggyőzni. Észlelte is ezt, s ő a maga igazának tudta, így megeresztett egy önelégült vigyort, s elindult szerelni az autót.

Mihelyt meg tudtam mozdulni, azonnal elindultam ebédelni. Dúltam-fúltam. Sebastian egy seggfej. Egy utolsó köcsög. Elegem van az ilyen emberekből, akik azt hiszik, övék a világ. Ez egy tetű.

Amikor megláttam, mennyi ember van az ebédlőben, inkább elvonultam az irodámba. Legalább ott egy picit magam leszek, ott legalább egy picit nyugtom lesz. Ezzel a tudattal vonultam oda, lerúgtam a cipőm, leültem a forgószékemre, s felcsaptam a lábaimat az asztalra.

Majd meg bolondultam. Rettentő sok érzelem kavargott bennem. Az a legrosszabb az egészben, hogy pont a köcsögsége fogott meg. Egyszerűen éreztem, hogy kihúztam a gyufát, és meg is gyújtottam. Éreztem, ahogyan a lángnyelvek mardosnak, Mintha tűzvörös rózsaszirmok lepték volna el a bőröm minden négyzetcentiméterét. Mintha minden egyes szirom pengeéles lett volna. Minden szirom fájdalmat okozott.

Sosem bírtam ezeket az érzelmi megrázkódtatásokat, mert volt elég belőle. Azt hittem itt majd békére lelek, erre a lehető legnagyobb probléma zuhant a nyakamba. Kopogást nem hallottam, de egyszer csak nyílt az ajtó, s belépett rajta ő.

Azonnal felpattantam.

-         Menj ki. – Mondtam halk, nyugodt, de mégis határozott hangon. –

-         Nem. – Mondta ugyanolyan hanglejtéssel, mint ami nekem van. –

-         Menj ki! – Szólítottam fel immáron erősebb hangerővel, mert egyre közelebb jött hozzám. –

-         Nem! – Szólt vissza ő is, de már nem volt érkezésem válaszolni neki, mivel megszűntette a köztünk lévő távolságot, s megcsókolt. Hirtelene az erős fény, ami a betört a tudatomba, elvakított. Emlékeztem az esténkre, amit a gyárban töltöttünk. Eddig csak a képek voltak meg, hogy mit csináltunk, de mostmár az érzelmek is. Tévedtem. Már a kezdetek kezdetén is. Most jöttem rá, hogy bár részeg voltam, de nekem már akkor sem volt érzelem mentes szex. Most pedig ez a csók áttörte a védőpajzsom, amelyet már jópárszor magam elé vontam, de ő mindig megtalálta a kiskaput. Nekem pedig újra meg újra fel kellett építenem, de egyre gyengébb lett. A hátam mögött az asztalról mindent elsöpört, s felültetett oda. Visszacsókoltam.

Már egyszerűen nem volt energiám a további tiltakozáshoz. Sírni tudtam volna. Sírni, mert elegem volt, és bár minden érintése finom és vad volt egyszerre, mégis fájt. Mert kihúztam a gyufát, meg is gyújtottam, s most felemésztő lángját a testem s a lelkem együttese táplálta.

Nem tudtam nemet mondani. Lesimogattam róla a pólóját. Ő már a melltartóm kapcsánál járt. Idegességemben kissé remegtem, így meggyűlt a bajom a feszülő nadrágjának gombjával, mire ő megoldotta a dolgot. Kiszabadítottam férfiasságát a boxeréből is, majd végighúztam rajta párszor a kezem, mire mellkasából morgás tört föl.

Elfektetett az asztalon, lehámozta a nadrágom, majd egyetlen lökéssel belém került. Nem teketóriázott. Valósággal űzött a gyönyör felé. Szemei le voltak hunyva, arcára kiült a kéj mámora. Csodálatos volt, ahogy eluralkodott rajta az ösztön. Hát még ennek a csodának köszönhetően, én milyen csodában részesültem… Szinte már fájt, hogy még nem robbant be elmémbe a mindent elsöprő hullám, amelyet a kielégülés sodor magával.

Egyetlen ami megnyugtatott, hogy hamarosan beteljesül. Nem is késett sokáig a várva várt gyönyör. Hamarosan könyörtelenül elkapott. Nem is létezett ettől szebb. Rögtön követett ő is.

Mihelyt kitisztult az agyam, a ruháimért nyúltam, s a számomra mindentől rosszabb pont következett be.

-         Mehetsz. Megkaptad amit akartál. – Közöltem hűvös, utasító hangon. Minden egyes szó, ami elhagyta a szám, a szívembe mart, de kényszerítettem magam. Kényszerítettem, hogy ne lássa rajtam a mérhetetlen kínt, ami a csontjaimig hatolt. – A tiéd voltam. Remélem boldoggá tett. – Egy ideig csak nézett rám, felöltözött, majd szó nélkül kilépett az ajtón. Mintha a szívem tépték volna ki.

Be kellett vallanom magamnak is, hogy megkedveltem. Mert reményt láttam benne, mert azt hittem, hogy majd pont az erősségem, a hárításom fogja megfogni őt. De be kellett látnom, hogy ettől többre nem akart, nekem pedig már nem volt tovább erőm ahhoz, hogy távol tartsam magamtól. Ripityára törtem önmagam.

Lehet, hogy sokan emiatt elítélnének, de nem tehettem mást. Ha tovább hárítok, akkor ugyanúgy a nyakamra járt volna, nekem pedig ez imponált volna, és beleszeretek. Neki viszont csak a testem kellett, így jobbnak láttam nem húzni tovább az időt. Minden esetre hánynom kell magamtól, és tükörbe sem akarok nézni.